Egy pár hete beiratkoztam egy könyvkötő workshopra, a Fiók üzletbe. Már nagyon rég szerettem volna megtanulni könyvet kötni. Én hatalmas rajongója vagyok a noteszeknek, könyveknek, papíroknak. Az összes külföldi utazásom során muszáj beszereznem egy füzetet. Miután megvettem persze rájövök, hogy már annyi füzetem van otthon, hogy el sem fér a polcon.

Ráadásul egy nagyon drága kézzel készített füzetbe elég nehezen írok bele, annyira félek, nehogy elrontsam. Nem tudom ez veletek is így van-e, de ha igen, írjátok meg kommentben, mert úgy érzem ez csak az én agymenésem. Hiszen azért veszünk meg egy füzetet, hogy beleírjunk, nem pedig hogy kirakjuk a polcra és őrizgessük, amég tönkre nem megy. Szóval ezért is nagyon örültem neki, hogy most el tudtam menni erre a workshopra.

Így legalább tudok magamnak új noteszt készíteni, ha csúnyán írok az egyikbe, vagy bármi baja esik. A worshop egyébként nagyon szuper volt. A FIÓK adott helyett az egész foglalkozásnak, ami két szerda délutánt vett igénybe.

Somogyi Márk könyvkötő és könyvrestaurátor volt a tanárunk ezen a két alkalmon. Nagyon kedves, segítőkész volt. Látszott, hogy képben van a dolgokkal és próbált mindenkire figyelni munka közben, arról nem is beszélve, hogy nagyon pozitívan állt hozzá minden készülő műhöz. Ugyanis elsőre nem mindannyiunknak sikerült olyan noteszt készíteni, amilyet elképzeltünk, de gyakorlás teszi a mestert. 

Összesen ha jól emlékszem 13-an voltunk a foglalkozáson. Nagyon jó kis csapat jött össze. Mindannyian nagyon igyekeztünk elsajátítani a könyvkötés tudományát. A workshop alatt egyébként két noteszt is tudtunk készíteni. Ez azt jelenti, hogy az egész noteszt tényleg mi készítettük el a saját kezünkkel. Ezt csak azért írom le, mert mikor megmutattam a kész könyveket a barátaimnak, szinte mindenkinek az volt az első kérdése, hogy ebből mennyit csináltam én. :D

Szerencsére az egészet. Úgyhogy már pár darab papírból, cérnából meg kartonból tudok készíteni egy egész kis noteszt. Ez az érzés egyébként annyira boldoggá tesz, hogy el sem tudom mondani. Alapból is imádok kézzel létrehozni különböző dolgokat, de így, hogy a papír is ekkora szenvedélyem, hatványozódnak az örömök.

Szóval mindenkinek nagyon ajánlom, hogy látogasson el Somogyi Márk könyvkötő workshopjára ha tehetni, mert tényleg megéri.

A workshop ára egyébként 9000 Ft volt, ami természetesen tartalmazta az alapanyagokat is. Ráadásul több féle anyag, minta és szín közül is választhattunk, ezáltal teljesen egyedi könyvecskék születtek. 

Az egyik legjobb beruházásom mostanság azt hiszem ez a kalap volt, amit már nagyon rég óta szeretnék ugyan, de most szereztem csak be. Imádom a kalapokat, tökéletesek tavaszra és nyárra. Ennek talán picit nagy a karimája nekem, mert nem vagyok túl magas, de így is imádom. Főleg ezzel a fake septummal. Ezt egyébként aliexpresszről rendeltem, kevesebb mint egy dollárért. Nekem ez a két kiegészítő már fesztiválért sikít. Idén úgy tervezem, hogy megszakítom a több éves hagyományt, hogy VOLT fesztiválra megyek. Fájó szívvel ugyan, mert egyszerűen imádom Sopront is meg a VOLT-ot is, de a SZIGET line up-ja idén annyira tökéletes, hogy vétek lenne kihagyni.. :D 

A következő kedvencem egy Catrice alapozó, amiben őszintén szólva először nem voltam teljesen biztos hogy jó választás, de nagyon is az volt. Nagyon jó a fedése, nem érezzük úgy, hogy megfullad alatta a bőrünk, könnyen eldolgozható, krémes. Nekem nagyon bejött. Én a 30-as árnyalatot használtam, ami mellesleg egyáltalán nem olyan színű élőben, mint ezen a képen.. :D 

Mostanában újra rákattantam a Mandalákra, nemrég készítettem is egyet szobadekoráció gyanánt. Régen egyébként rengeteg mandalát festettünk itthon, főleg üvegre. 

A zene számomra mindig is az egyik legfontosabb dolog volt, ugyanis 9 évig zenei iskolába jártam, kórusban énekeltem, még külföldön turnézni is volt szerencsém. Szóval a zene nagyon fontos! Ezért gondoltam megmutatom nektek, mostanában milyen zenéket szeretek. A SZIGET-re érkezik Jain, aki egy fiatal francia lány. A zenéjét nemrég ismertem meg, de valami zseniális. Nekem nagyon bejön a stílusa. Mostanában sok City and colours-t, Cage the elephant-ot Tame Impala-t, SBTRKT-ot, Barcelona-t, és Monkeyneck-et ( ők egyébként magyarok, és eszméletlen milyen jó zenéjük van!!) hallgatok.

Mostanában nagyon sokat nézem a RedBull oldalát, hiszen a Can you make it?! versenyben résztvevő magyar csapatban versenyzik az egyik ismerősöm is. Az ő csapatnevük "Man you cake it", és jelenleg a 64. helyen állnak, ami nagyon jó hiszen 165 csapat van. A verseny lényege, hogy Edinburgh-ból el kell jutni a csapatoknak Párizsba úgy, hogy a szállást, az utazást, az étkezést, és az extra kihívásokat is energiaitallal fizetik ki. Nincs náluk semmi pénz, semmi étel. Hihetetlen kaland lehet amúgy. Szóval szurkoljatok nekik ti is, nézzétek meg a RedBull oldalát, hiszen regeteg vicces videó van fent a csapatokról, ahogy a különböző feladatokat végzik.

Mostanába egyre több illusztrátor munkáit szoktam nyomon követni, és Gemma Corell az elsö pillanatban megfogott. Nem csak azért, mert ő írta a Mopsz etiquettet ( amit egyszer ha lesz egy mopszom, tuti megveszek), de a többi illusztrációja is nagyon humoros és őszinte, szóval gondoltam megemlítem nektek. :)

Hát azthiszem ezek amiket meg szerettem volna mutatni nektek, remélem sikerült újat mutatnom és tetszett nektek. Elég random lett, de ennek ez a szépsége. :)

Puszi, Szimi

Nos, igen ez is egy olyan paleo-s poszt lesz, ami mostanában annyira népszerűvé vált. Az az igazság, hogy még annyira nem vagyok profi paleo témában, sőt.. De azért gondoltam megosztom veletek az én kis történetem. 

Valamikor 2012 elején kezdődött az egész, amikoris elkaptam a Mononucleosist, ami egy elég csúnya betegség tud lenni.. Épp a barátaimmal voltunk sítáborban, mikor elkezdődtek a tünetek, én azonban azt hittem, csak egy nagyon erős mandulagyulladás és minden erőmet összeszdve így is kimentem a sípályára és próbáltam síelni( életemben először). Nem volt jó ötlet!

Mint később kiderült, majdnem belehaltam ebbe a kis kalandba, hiszen az orvosok tájékoztattak róla, hogy majdnem leszakadt a lépem... Na akkor jött az első sokk. Amint bementünk a kórházba, egyből tudták, mi a baj és közölték hogy akkor én most itt is alszom. Képzelhetitek mennyire örültem, másnap volt a szülinapom, hát nem így képzeltem a sweet sixteent, hogy egy kórházban fekszem és csövek lógnak ki belőlem... Na de a lényeg, hogy ez egy olyan betegség, ami hatására az összes mirigy megduzzad. Alig kaptam levegőt, a májam és a lépem a kétszeresére nőtt és sorolhatnám... Szóval nagyon kellemetlen betegség.

Szerencsére az volt a nővérektől a szülinapi ajándékom, hogy hazaengedtek, viszont még 2 hónapig nem találkozhattam senkivel, mert fertőző voltam..  Miután emberek közé mehettem, persze több mint fél éves tesi felmentés, semmi mozgást nem bírtam, meg nem is volt szabad.. Rengeteget hiányoztam a suliból, jött a sok szorongás, hogy mennyit híztam ezek hatására, hogy mennyi közös programból maradtam ki... Teljesen megváltozott a testem és ezáltal én is.

Ezután, mint kiderült ( kb fél éve tudtam csak meg), kialakult a szervezetemben több allergia. Ilyen például a glutén, a szójafehérje, a tejfehérje és a sertés hús. Nagyon sok időbe telt mire felismertem, hogy azért vagyok minden nap rosszul, azért nincs erőm semmire, azért hízok valami eszméletlen gyorsasággal és nézek ki úgy, mint egy felfújt lufi, mert bizony olyan ételeket eszem, amik ezt teszik velem.

Időközben az is kiderült, hogy a pajzsmirigyem sincs a toppon, valószínűleg alulműködik, de az orvosoknak több mint egy év ide-oda rohangálás után sem sikerült még egyértelmű választ adni rá, hogy mi is a baj valójában.

Szóval öngyógyításképp lemondtam minden olyan termékről, amiben van akár egy icipici glutén, szója vagy tej. És itt kezdődtek a nehézségek. Ugyanis így, hogy elkezdtem nézni mindennek a csomagolását vettem csak észre, hogy ezen három összetevőböl valamelyik szinte minden egyes feldolgozott élelmiszerben benne van.. Például még a fogkrémben és a levesporban is. Ígyhát minden napom egy kihívássá vált.

Jelenleg egyetemre járok, nem mindig tudok magammal ebédet vinni, ígyhát megesik, hogy az utca végén lévő boltba térek be valami ebédért, és őszintén szólva az első alkalmakkor szinte sírvafakadtam, ugyanis semmi de semmi laktató, és számomra fogyasztható ételt nem találtam... Na hát ez azóta sem változott. Ígyhát az ebédem egy marék mandula és egy 100%-os gyümölcsből készült juice. Ami nem túl laktató, főleg ha 8-tól 5-ig szünet nélkül óráim vannak..

Na de hát ez már az én bajom. A lényeg, hogy most kezdek ismerkedni a paleo-val. Persze glutént eddig sem ettem, már egy jó másfél éve, de a szója, tejfehérje és sertés fél éve derült csak ki. Azóta ezeket is próbálom kerülni. Ma pedig úgy döntöttünk itthon, (mivel anyukám is pont ugyanúgy allergiás ezekre) hogy diétába kezdünk. Már elég idő telt el ahoz, hogy újra önmagunk legyünk, mint a betegség előtt, és megérdemeljünk újra egy gyengeség, puffadtság, idegesség, és sorolhatnám.. mentes életet.

Szóval ez az első official paleo napunk. Le is írom a mai menüt. Nem tudom, hogy ez így hatásos-e, vagy igazi paleo-e, ezeket mi találtuk ki, de nincs bennük semmi egészségtelen, úgyhogy remélem működni fog. :))

Reggeli: 3db puffasztott rizs paleo margarinnal, olivagyogyóval, kaliforniai paprikával, zöld tea

Ebéd: párolt bébi répa, brokkoli, sült gomba, zöld tea, grapefruit cseppes víz ( májvédő!)

Vacsora: kókusztejes meggyes turmix 75%-os csokireszelékkel

Puszi, Szimi

Tegnap egy új élményben volt részem. A barátaimmal ellátogattunk a Művelődési Szint-be, közismertebb nevén MÜSZI-be. Ami a leginkább megfogott a helyben az az underground, romkocsma jellege. Semmi külcsíny, csak az
épület, a szétszakadt fotelek, és a telefirkált falak.

Azonban ez adja meg a hely hangulatát. Itt az ember tényleg kiszakadhat a felszínes hétköznapokból és önmaga lehet. Mi is pontosan ezt tettük. Ez az esemény (Játszóház Projekt) egyébként amire mi is érkeztünk, valami elképesztően jó ötlet szerintem.

A Projektről dióhéjban: egy csapat fiatal úgy döntött, társasjátékokkal fogja meghódítani a budapesti éjszakát. Egy nappaliból indult a kezdeményezés, ami másfél év alatt rendszeres programsorozattá nőtte ki magát, ahol esténként több száz bandita, aranyásó, karanténspecialista és tünde ül egy asztalhoz. Így lett a játszóház Projekt.

Ha ti is szeretnétek részt venni rajta, tényleg csak ajánlani tudom, mert iszonyatosan jó. Hétfőnként van a MÜSZI-ben és szerdánként az Ankert-ben. Rengeteg játék volt kirakva egyébként, amikből egyet elvehetsz, és egy közös asztalnál a barátaiddal játszhattok vele. Ha esetleg nem tudod a játékszabályokat, vannak jófej játékmesterek, akik segítenek. És ha meguntátok az adott játékot csak visszaviszitek a helyére és választotok egy másikat.Van még a teremben csocsó, (ami ingyenes! nagy plusz pont érte) és egy ping-pong asztal is. A beugró egészen pénztárcabarát, szinte jelképes, 200 Ft. 

Mi először egy Kisherceges játékkal játszottunk ( mivel a Kisherceg a kedvenc könyvem a világon, és minden Kisherceges dologért megőrülök!), de azt nem nagyon tudtuk megérteni, úgyhogy inkább Sztorikockáztunk.

A sztorikockát már ezelőtt is ismertük, mert a végzős évünkben ezzel készültünk az angol emelt szintű érettséginkre. Az a lényege, hogy van csomó dobókocka, minden oldalán más kép van, és azok alapján amit dobtatok, el kell mesélni egy komplett történetet. Nagyon vicces dolgok szoktak kijönni, úgyhogy nagyon élvezetes és változatos játék szerintem. Plusz ha más nyelven játszátok, nagyon fejlesztő is. 

Jenga-ztunk is sokat, szerintem nem kell bemutatnom a játékot, mert nagyon népszerű, bár én még csak most játszottam vele először. Lényegében sima építőkocka, csak kicsit nehezebb kiadásban. Ezt nézzétek, másodjára egész csinosat építettünk, nem?:D 

Plusz még egy pár olyan játékkal is játszottunk, amiknek sajnos nem emlékszem a nevükre, de azok is nagyon jól estek a kis lelkünknek, hiszen olyan keveset játszunk mostanában. Valahogy ahogy múlnak az évek az ember elfelejt játszani, pedig nagyon fontos dolog. 

Mi nagyon jól érzetük magunkat, rengeteget nevettünk, izgultunk, teljesen kikapcsolódtunk és újra megtanultunk nyerni, veszíteni, összedolgozni, vagy épp ellenkezőleg.. Szóval játszani jó! 

Remélem kedvet kaptatok Ti is egy kis igazi budapesti kalandhoz és benéztek egy játékra, mert tényleg szuper élmény. Én már alig várom, hogy újra menjünk...

PS.: Beraktam pár képet a hely oldaláról, hogy lássátok, milyen is a MÜSZI.

Puszi, Szimi